Város és Falu Határán a Skanzenben

A mezővárosok története a Kárpát-medence múltjának egyik legizgalmasabb témája, ugyanis a mezőváros közvetítő szerepet töltött be a falusi-paraszti és a szabad királyi városi nemesi, polgári életmód és műveltség között.

A Skanzenben október 21-én megnyílt Város és falu határán című kiállítás a sokféle mezővárosi típus közül a bortermelésre épülő Felföldi mezővárosok egykori kultúrájának bemutatására szakosodott. A Skanzen Galériában fényképek tárlata tanúskodik az egykori felföldi mezővárosok életéről, s azok mai, 20. századi arculatáról. A Magtárban a mezővárosi viselet mellett a vásárok, piacok hangulata elevenítődik fel, a mádi borozóban pedig egy kocsmatörténeti kiállítás tekinthető meg. A Gyöngyösi Iparosházban a mezővárosi kézművesség és a céhek, a gyöngyösi polgárházban a művelődés áll a középpontban.

A kiállítás 2011. április 26-ig látogatható, ami már előre jelzi, hogy a múzeum idéntől megint látogatható télen is, még ha csak hétvégenként is.
 
A mezővárosok (tehát fallal nem körülvett települések) számos típusba sorolhatóak. Egyes mezővárosok az Alföldön állattartásra (szürkemarha) szakosodtak. Más települések, mint földesúri uradalmak központjai emelkedtek fel. Fejlesztő tényező volt a törökök elleni harcok idején működő végvár is. A mezővárosok legfelső rétegébe tartoztak a püspöki mezővárosok, és az állami tulajdonú kamarai mezővárosok.
Egyes mezővárosok rangját kulturális centrum voltuk is növelte.
A kiállítás a sokféle mezővárosi típus közül a bortermelésre épülő Felföldi mezővárosok egykori kultúrájának bemutatására épül, ezek példáján keresztül elemzi a településtípus jellemzőit. A Felföld Magyarország északi hegyvidéki területeinek történeti tájneve. A felföldi mezővárosok világi és egyházi földesuraiktól kiváltságokat szereztek, saját jól körvonalazható piackörzettel rendelkeztek.
A kereskedelemben kitüntetett szerepe volt a zsidóknak. A felföldi mezővárosokra jellemző, hogy határuk szűkössége és természeti adottságaik miatt háttérbe szorult a szántóföldi gazdálkodás és az állattartás. A céhes keretek között előállított termékek a megélhetés fontos forrásai voltak.
A felföldi mezővárosok lélekszáma nem volt magas (1000 – 5000), viszont több, mint 20%-a a lakosságnak dolgozott céhes iparosként. Vásártartási, bíróválasztási, szabadmenetelűségi, szabadabb öröklési jogokkal bírtak, ez élesen megkülönböztette a szomszédos jobbágyfalvaktól őket. Az egykori 70-80 felföldi mezőváros közül, alig 7-8 lett modern város. A múzeumi tájegység épületei az időszaki tárlat egyes elemeinek háttérül, másoknak ellenpontként szolgálnak.

A múzeumban hét helyszín ad otthont a téma feldolgozásának. A városiasodás folyamatainak és sokszínű kihatásainak átlényegülését mezővárosi népviseletből valamint korabeli fotókból és színlapokból rendezett tárlat, lakáskultúrát bemutató enteriőrök és még egy kocsmatörténeti kiállítás is segíti.

A kiállítás 2011. április 26-ig látogatható a múzeum téli nyitva tartása szerint.